Címer

Pitvaros címerének leírása

 

A címer leírása

A régészet tanúbizonysága szerint Pitvaros területe a korai Árpád-kortól lakott volt, amit a 15. század közepétől írásos források is megerősítenek. E nagy régiség olyan gazdag és burjánzó motívumkincset sugallt, amely a település jelképeit csak nehezen leírhatóvá teszi.

Pitvaros Község címere álló, kerek talpú, csúcsaiban csapott, köldökén vágott pajzs, mely a vágás felett hasított, alatta diagonális donga ívekkel ékelt.

A jobb felső kék mező zöld udvarán – melyet két habos ezüst szalag tagol – arany kávájú, gémű és ostorfájú kút áll, a pajzsfő jobb oldalán (részben takarásban) aranyló, arcos napkorong ragyog.

A bal oldali vörös mező zöld hármas halmának ikerdombjaiból egy-egy aranykalászú gabonaszál növekszik. A kiemelkedőbb középső halomba arany markolatú ezüst pengéjű, kétélű kard van szúrva, előtte aranyló hagymafej hever.

Az alsó jobb oldali aranymezőben fekete bulla látszik, melyen arannyal két glóriás apostolfő rajzolódik ki, felettük a SPASPE  (Sanctus Paulus, Sanctus Petrus) felirat olvasható.

Az alsó bal mező kékjének zöld udvarán vörös toronysisakú és tetőzetű, pitvaros aranytemplom helyezkedik el, csúcsán aranyló kereszttel.

Az ék vörös mezejében kék ingszegélyből kinyúló, imára kulcsolt aranykéz lebeg, alatta törött fekete szekérkerék (részben takarásban), melynek küllői közül jobbra virágzó kamillacsokor, balra hétlevelű, zöldellő dohánytő növekszik.

A pajzs felső élén vörös bélésű, aranyos szegélyű és pántozatú, szembeforduló tornasisak van, nyakában aranyszalagon arany medállal. Az arany sisakkorona leveles, zafírokkal és rubinokkal ékes, ötágú, (három levél között két gyöngy) és jobbra forduló, vörös csőrű, arany túzok növekszik belőle.

A foszlányok: jobbról zöld és arany, balról kék és ezüst.

Pitvaros címere – mint elöljáróban említettük – gazdag történelmi múltját illusztrálja. A település okkal elnyert nevét idézi fel a pitvarral ábrázolt, stilizált templomocska, amely ugyan a 16. század végén elpusztult, de később Nagyboldogasszony (akit az imára kulcsolt arany kéz szimbolizál) titulussal újra felépítették. Ugyanez a szimbólum emlékeztet az 1947-ben kényszeráttelepített magyarság sorsára. Az arany mezőben IX. Gergely pápa (1221-1247) ólombullája jelenik meg, amelyet a falu (Csanádalberti felé eső) határában egykor volt lucerna földön találtak. A csordakút és a habos ezüst szalagok a hajdani vízfolyásokat és csatornákat, s a kun idők jelentős állattartását jelképezik csakúgy, mint a búzakalászok a későbbi földművelést vagy az aranyos hagymafej a híres hagymatermesztést. A török időkben (1596-ban) a falu elnéptelenedett és csak 1816-ban alakult újjá zömmel a Csallóközből (Pozsony megyéből) ide telepített népekkel. Pozsony megye címerére, a szülőföld elhagyására és a letelepedés megpróbáltatásaira a törött küllős kerék és a hármas-halom utal.  A földbe szúrt kard jelzi, hogy e vidék a 18. században kincstári birtok volt, ahol gabonát és gányók kemény munkájával dohányt termesztettek. Az arcos Nap az év napos óráinak magas számát, a kamilla (Matricaria chaomilla), avagy népiesen székfű, utalva arra, hogy legkiváltképp szikes területen terem, –  e régió kedvelt virága és gyógynövénye – természeti táj szépségét és a lakosság egészséges életre törekvését hivatott ábrázolni, a túzok pedig a legutóbbi időkig  errefelé a legjellegzetesebb madár volt.
A sisak a községbelieknek a tatár és a török időkben, szabadságküzdelmeikben és a két szörnyű világégés során hozott nagy véráldozatára emlékeztet, a korona pedig a település önkormányzatát, autonómiáját fémjelzi.

Kapcsolódó dokumentumok:


2003-06-02 14:43