Hatvan éve történt…
EMLÉKEZZETEK!
Albár, Ács, Andód, Alsófegyvernek, Alsószeli, Amadékarcsa, Apácaszakállas, Bátorkereszti, Benkepatony, Besztercebánya, Boldogfalva, Csallóközaranyos, Csácsó, Csata, Csilizpatas, Csilizradvány, Deáki, Diószeg, Dunamocs, Ekecs, Elek, Erdőhátkarcsa, Érsekújvár, Felsőszeli, Garammikola, Galánta, Gúta, Hetény, Ipolyság, Istvánd, Izsa, Jóka, Kassa, Kamocsa, Kemencse, Királyhelmec, Királyrév, Komárom, Losonc, Magyarsók, Megyercs, Mocsa, Nagyida, Nagymegyer, Nagyfony, Nádszeg, Nagykapos, Nagykeszi, Nagysáró, Nagysurány, Naszvad, Negyed, Nemesócsa, Nyárásd, Nyitra, Ógyalla, Örsújfalu, Örös, Perbete, Pered, Pozsony, Pozsony-Ligetfalu, Pozsonyvezekény, Pozsonypüspöki, Rimaszombat, Rozsnyó, Selmecbánya, Somorja, Szécsénykovácsi, Szenc, Szelőce, Szered, Szilas, Tönye, Taksonyfalva, Tarpatak, Tardoskedd, Szimő, Udvard, Vágfarkasd, Vágsellye, Vízkelet, Zseliz, Zsigárd…
De sok könny hullott értetek!
Diószegről indultatok az első szerelvények.
Hatvanéve, ezt tették veletek!
Emlékezzetek!
Ti, a Felvidéki vadregényes tájai,
Vagytok szívünk legszebb álmai.
Az Ipoly, a Garam, a Vág partján,
Állunk ma már csak árván.
E föld sokunknak szeretett szülőföldje,
De lettünk onnan erőszakkal elűzve.
Lélekben akartak pusztítani bennünket,
De a jó Isten utunkon vezetett.
Emlékezzetek!
Szálláshelyünk volt e föld évezred óta,
Árpád e földet nekünk kirótta.
Ki az ki ellenünk erőszakot követhet el,
a terror sötét eszközeivel?
Ki az, ki által hontalanok lettünk?
Mi az ok, amiért kiűzettünk?
Rettegett a szív, a lélek,
a „Fehérlap" árnya kísértett.
Háborús bűnösnek kiáltották őket,
Bűnük csak annyi: magyarnak születtek!
- Magyarnak születtek, s azok is maradtak,
a Felvidékért, de sokszor harcoltak!
Utoljára kondult a kis templom harangja,
a kijelölteket zokogva búcsúztatta.
S volt, az utolsó úrvacsorára terítve,
hogy őket a jó Isten kísérje.
Emlékezzetek!
Nehezen szakadtak a gyökerek,
a szülőföld hívott nem engedett.
Őseik évezredes harcát, álmát,
Idegen kezeknek adták.
Magukkal hozták bibliás őseik hitét,
Fájdalmukat Isten elé vitték.
Első útjuk a templomba vezetett.
Isten segedelmével új otthonra leltek,
S magyarságukban még magyarabbak lettek.
Emlékezzetek!
Az Istentől új hazát kaptunk,
De az úton nehezen haladtunk.
Megsebzett szívünk, de sokat fájt!
Lelkünk álmainkban otthon hált.
Otthon a Garam az Ipoly a Vág partján,
Mert odavitte szívünket a tépő honvágy.
A Felvidéken temették öreg szüléinket, rokonunkat,
De mi nem láthattuk koporsójukat.
Eltiporták fájdalmunkat,
Ellopták a sírhantjukat.
Anyáink, apáink nyugosznak már ők,
A Benes-dekrétumoktól szenvedők.
Életüket kettétörte a terror, az erőszak,
Istenem! Add, hogy békében nyugodjanak!
Hordd heggyé az emlékeidet!
Hisz még ma is tépik a szívedet.
Mondd el! Mondd! Atyáid fájdalmát,
a Csallóköz, a Mátyusföld siralmát!
Beszélj! Beszélj! Beszélj róla!
Emlékezz! S ne feledd soha!
Népem! Én Felvidéki magyar népem!
Adj hálát az Istennek itt, most vélem!
- Köszönjük Uram, hogy fogtad a kezünket,
hogy erősítetted sebzett szívünket.
Köszönjük, hogy bár rögös volt utunk,
Lépteinkben hozzád fordulhattunk.
Népem! Én Felvidéki magyar népem!
Adj hálát az Istennek itt, most vélem!
Cikket feltette: Hájas Dóra (Admin)